Március 15. - A Nemzeti Ellenállás ismét az utcára vonul!
Beküldte Mr. A - p, 03/16/2012 - 16:38
A 2012 március 15.-i események után egy nappal, a tegnapi események leülepedett élményeivel egy kis csüggedés vett rajtunk erőt. Régóta terveztük, régóta készültünk, régóta vártuk a visszatérést az utcára, harcunk folytatását, de most úgy érezzük, hogy alapjaiban rossz úton járunk.
Ez az eredmény nem eredmény, sőt ha tüzetesebben megvizsgáljuk, akkor negatív mérleget látunk, bár ezt elég nehéz beismerni. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem nézünk fel annak a maroknyi hazafinak a bátorságára, akik "vágtak egyet a rendszeren", de úgy érezzük ez a vágás jó szándékkal, de nem jó helyen esett, és nem okozott sebet, sőt.
A zászló kitűzése a volt MTV székházra egy jól sikerült szimbolikus tett volt, ha mindössze ennyi történik tegnap, akkor egy kis hiányérzettel, pillanatnyi elégedettséggel, de szemünk felnyílása nélkül küzdünk tovább megmaradásunkért. A cionista polip IMF helytartója elleni akció azonban megmutatta, hogy ez az út zsákutca, komoly szemléletváltásra van szükség a nemzeti radikalizmus parlamentáris demokrácián kívül harcoló ágában.
Tudomásul kell vennünk, hogy változnak az idők, változnak a körülmények, a harc más terepet és más fegyvert kíván. A gerilla harcmodor mindig is az eszes, a nyílt harcot kerülő, a rendelkezésre álló terepet kihasználó, fájó pontra tapintó, ravasz hadviselést jelentette.
Elérkezettnek látszik az idő arra, hogy átgondoljuk mi is a mi nemzeti radikalizmusunk, mi a célja, melyek az eszközei, mik a feladatai, milyen erkölcsi normáknak kell megfelelnie.
Észre kell vennünk, hogy ami 2006-ban jó taktika volt, az mára már nem működik. A politikus bűnözők jogszabályokat változtattak, a rendőrök felfegyverkeztek, felkészültek, több a civilruhás, mint az egyenruhás az utcákon, mindenhol kamerák, mikrofonok vannak, az internet a mobilhálózat folyamatos ellenőrzés alatt, a droidok pedig szinte sérthetetlenek űrruhájukban stb. Paradigmaváltás kell ide, melynek első lépése például lehetne az, hogy azzal harcoljunk,azt üssük, aki az ellenség. Ne a zsoldosaikat, ne a janicsárokat, mert bár lehet, hogy megérdemlik, előre egy szikrányit sem jutunk vele.
A mai eset kapcsán a régi vicc jutott egyikünk eszébe:
A nagydarab szódás megáll Kohn háza előtt a szódáskocsival, becsönget. Amikor lejön Kohn, a szódás kirángatja a lovai mellé, kezébe adja a kötőféket és így szól: Idefigyelj, én most felmegyek és megb*szom a feleségedet, te pedig addig itt maradsz és vigyázol a lovaimra, világos? A cselekmény ezek szerint meg is történik, a szódás elviharzik a lovaskocsijával. Ekkor kirohan az utcára a szembe szomszéd Grün és számon kéri Kohnt: Ez megd*gta a feleségedet és te pedig nem csináltál semmit? - Dehogynem, hát nem láttad? Kétszer is seggbe rúgtam a lovát amíg fent volt!
Elképzeljük, amint az IMF-s vezetők röhögcsélnek az eseten: ...a felbőszült bennszülöttek a portással keménykedtek (aki szintén bennszülött), aztán a rendőrökkel fogócskáztak (akik szintén bennszülöttek), a kárt kifizeti a biztosító, a hanggránát miatt beszart portás gatyáját kimossa a felesége, mi pedig odaszólhatunk Orbánnak, hogy különítsen el újabb pár milliárdot a terrorizmus elleni harcra a bennszülött birkák adójából, hogy minél előbb letudhassuk ezt a kis Palesztina 2.0 projektet. Megígérjük neki, a médiánkban a támogatást, ja és kölcsönt is adunk hozzá, persze a technikát Izraelből kell beszereznie. Ja és ha már erről beszélünk Viktorral, akkor ne felejtsük jó bunkósbotjaink, a cigányok szaporítását elősegíteni újabb pár száz millió kiutaltatásával a jól bevált integrációs hablaty címén...
A mai, futball meccsek hangulatát idéző történések kizárólag arra szolgáltak, hogy a cionistáknak legyen mit lobogtatni a világ előtt a médiában, íme itt vannak a szélsőségesek, terrorista veszéllyel kell számolnunk, ezért kell még katona, pénz, fegyver ellenük, és igazolhatjuk, hogy miért hozunk majd újabb jogszabályokat ellenük, és miért kell még több milliárdot elkülöníteni a harmadik generációs holokamu túlélők kárpótlására az negyedik generációs nácik ellenében.
De nem akarunk azok közé tartozni, akik csak kritizálnak, de nincsen még ötletük sem egy megfelelő irányra. Úgy gondoljuk, hogy ebben a világban a puszta erő, a nyílt színi harc kevés kivétellel, de értelmetlenné vált. Ugyanakkor azt sem gondoljuk, hogy a fülkeforradalom napjaink forradalma. Mit tegyünk hát?
Az 21. század harcmodora a precíz tervezés, hosszas előkészítés, a gyenge pontok felkutatása, és a rejtőzködő harcmodor kell legyen. A nemzeti ellenállás feladata a helytartók és kiszolgálóik életének megkeserítése, rájuk nézve terhelő információk alternatív módszerekkel történő nyilvánosságra hozása, a nép szemének felnyitása, egy új nemzedék kinevelése kell, hogy legyen.
A nemzeti radikalizmus elkötelezett hívei elől kell járjanak fegyelmezettségben, tisztességben, műveltségben, erkölcsben. Nézzünk már magunkba! Nincs semmi igazság abban, hogy köreink egyre jobban hasonlítanak egy divatirányzatra, egy életformára, amiben kisebb szerepet kap a szilárd hit, az ideológia, nagyobb szerepet pedig a ruházat és brahi? Lassan az emósok szintjére süllyedünk ha nem teszünk ellene semmit. Harcosaink között egyre több a balhét csak pusztán önmagáért is kedvelő, sörgőzös mindennapokban ténfergő fegyelmezetlen, erkölcstelen fiatal. Elsőként ezen kellene változtatni, mert ezzel a haddal sem csatát, sem háborút nem lehet nyerni.
