Mária Országa

A mai kort szemlélve szinte csodának tekinthető, hogy Trianon után sok évtizeddel később még élnek a határon túl, akik magyarnak vallják magukat és nem is kevésre tehető számuk. Erdély ebben kiemelkedik, ahol még 1,4 millió magyart számlálnak. Gyökereik mellett máig sokan kitartanak a határon túl, mely egyfajta morális tartást ad és a sok szenvedés közepette felerősödik, ami sajnos sok esetben hiányzik a jelenkori magyar társadalomból. A magyarság megőrzésének tudata különböző arányú a szomszédos országokban. Szlovákia területén jobban fogy a magukat magyarnak vallók száma. Ebben a különböző társadalmi, szociális előnyök megvonása, a testi sértések, a megfélemlítés számtalan eszköze szerepet játszik, melynek hatására többen lassacskán megfeledkeznek gyökereikről. Egyes rétegeknél jellemző az a fajta gondolkodás is, hogy jobban érvényesülhetnek, ha nem magyar iskolába járnak a gyerekeik. Pio atya szavaiban, aki a 20. század egyik legnagyobb olasz misztikusa - és akit a katolikus egyház II. János Pál pápa idején szentté emelt - így nyilatkozott Magyarország jövőjéről látomásaiban: "Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!" Ennek a jövendölésnek bekövetkezését nem tudjuk, de még hozzá kell tenni, hogy nem egy misztikusnak voltak látomásai, akik Magyarország jövője kapcsán hasonló dolgokról beszéltek, lévén, hogy Szent István, első királyunk utód hiányában Szűz Máriának ajánlotta fel az ország koronáját és ezzel Isten oltalmába helyezte, így egyes körökben a mai napig Mária országaként és oltalma alatt álló népként vagyunk számon tartva. A reménységet keltő, szívet melengető jövendöléseknek egy olyan korban kell megvalósulniuk, mely tiszta szíveket, tiszta szándékot, összetartást és igazságot szül az emberek között. Ezt sürgetheti a jelen nemzedék, melynek kezében a kibontakozó jövő generáció sorsa és emberré formálása és akkor akármilyen kicsik vagyunk a világ szemében, győzelem és feltámadás lesz a magyarság oldalán.

Eddigi oldal statisztikank

Oldalmegjelenítések száma országonként Magyarország 281 Egyesült Államok 23 Spanyolország 2 Egyesült Királyság 2 Ausztria 1 Németország 1 Oldalmegjelenítések száma böngészőnként Chrome 147 (47%) Internet Explorer 121 (39%) Firefox 36 (11%) Mobile Safari 2 (<1%) Comodo_Dragon 1 (<1%) NokiaBrowser 1 (<1%) Safari 1 (<1%) Oldalmegjelenítések száma operációs rendszerenként Windows 302 (97%) BlackBerry 3 (<1%) Macintosh 3 (<1%) Android 2 (<1%) SymbianOS/9.4 1 (<1%)

Tisztelegjünk együtt a "Csehkiverés" máig példával szolgáló hősei előtt.

A "Csehkiverés" történelmi háttere: Ezen cselekedetükkel bizonyították, hogy abban a vészes korszakban is lehetett hazafiként cselekedni és tenni a hazáért! Annak ellenére is, hogy az egész ország nem akart katonát és fegyvert látni, illetve hogy rengeteg helyen már éktelenkedett a vörös posztó. A telhetetlen cseh megszállók 1919. január 15-én lépték át az Ipolyt és foglalták el Balassagyarmatot, illetve több települést is a folyó bal partján többek közt Drégelypalánkot, Szécsényt. A csehek uralni akarták a teljes Balassagyarmat-Losonc vasútvonalat, valamint utólag magyar kézbe kerültek olyan cseh térképek is melyeken egészen az Aszód-Miskolci vasútvonalig tótul voltak feltüntetve a településnevek. Még Gyöngyös is tótul volt feljegyezve. A városban már az első napoktól kezdve feszültség volt érzékelhető és egyre kevésbé tudtak a polgárok, vasutasok, tisztviselők, diákok beletörődni az idegen igába. A legelső lépést a "magyaros ellenállásra" a vasutasok tették meg, akik felvették a kapcsolatot a városból kivonult honvédekkel akiknek Magyarnándorig illetve Aszódig kellett visszavonulniuk. Így tudták összehangolni támadásukat annak érdekében, hogy felszabadítsák Palócország Fővárosát. A végső cseppet a pohárba a Vármegyeházán megtartott köztisztviselői gyűlés adta, ahol a köztisztviselők megtagadták az új hatalom számára az eskütételt. Ezek után január 29-én hajnalban támadott a katonaság és a közel 30-40 fős vasutas "alakulat". A hajnali és reggeli harcokban elérték, hogy a város három helyőrségéből egy helyre(laktanyába) visszaszorítsák a cseheket. Ezekben a heves reggeli harcokban nagyobb veszteségeket szenvedtek a vasutasok és a honvédeink , mint azzal számoltak, ezért a katonaság ismét visszavonult Magyarnándorig, hogy erőt gyűjtsön. Eközben egész nap a polgárság a pénzügyőrség valamint számos diák tartotta tűz alatt a laktanyát, hogy a megszállók azt érezzék folyamatos a katonai jelenlét. A délután a visszatérő 16-os és 38-as honvédek végleg leszerelték a megszállókat és 78 foglyot ejtettek. Ezen a napon a balassagyarmati felhívásnak eleget téve a környező települések is fegyvert ragadtak így az Ipoly bal partja teljesen felszabadult. Ezen hős cselekedetnek köszönhetően az ország része maradt e terület. A balassagyarmati és a környékbeli hősök nem hagyták, hogy tovább csonkítsák a Hazát. Január 31-én már tömve volt Balassagyarmat katonasággal, a 16-os és 38-as honvédek mellett a városban állomásoztak székely bakák is, akiket ha ráeresztettek volna a csehekre talán ma szabad lenne az egész Felvidék, mivel Losoncon és Ipolyságon a cseh katonaság már fűtött vagonokban várta a visszavonulást. 1998-ban városi ünneppé nyilvánította a képviselőtestület január 29-ét. 2005-ben törvényi szinten is megkapta Balassagyarmat a Legbátrabb Város elnevezést. Emlékül a Hősökre pedig az egyik hős halott szavait idézzük fel: "Tessék tudatni szüleimmel, hogy őket nagyon szerettem, de az édes magyar hazámat még jobban szerettem.”