(1945. február 14-15-én az angol és az amerikai légierő gyújtóbombákkal égette fel, és tette a földdel egyenlővé Drezda városát. A II. világháború során egyetlen alkalommal sem pusztítottak el ennyi embert két nap alatt - számuk az egymilliót közelíti -, még a Hirosima vagy Nagaszaki elleni atomtámadásokban sem.) A rémálom február 13-án, 22 óra 9 perc és 0 óra 55 perc között kezdődött el. Két hullámban 800 brit bombázó 400 000 gyújtó- és 4500 robbanóbombát dobott a városra. Az angolok egy alaposan előkészített terv alapján intézték a csapást, amely hatalmas tűzvihar létrejöttét okozza majd. A célpontot, ami a város közepe volt, először gondosan megjelölték céljelző bombákkal. Az első jelzőbombát, amint azt a Royal Air Force a bombázással egyidőben készített fényképfelvételei igazolták, 250 méter magasságból dobták Németország legnagyobb kórházi területére. Ezt követte a szőnyegbombázás, amely a körzetet lángba borította. A második bombatámadást, amely főleg gyújtóbombákból állt - három órával későbbre tűzték ki, hogy a tűzoltók és az időközben a szomszéd városokból helyszínre érkezett segítség is áldozatul essenek. A cél ismét a város közepe volt. A nyolc kilométerre fekvő Luftwaffe-repülőteret, ámbár a „karácsonyfa”bombák megvilágították, mellőzték az angol repülők, megtartva bombáikat Drezdának. Nem tapasztaltak ellenállást a levegőben, a szárazföldön elhelyezett légvédelmi ágyúktól sem kellett tartaniuk, mert Drezdának nem voltak légvédelmi fegyverei. A várost tervszerűen szőnyegbombázták, miközben egy bombázási szakértő irányította a gépeket a város még nem égő külvárosaihoz. A tűzorkán óriási volta leírhatatlan volt, a hazatérő repülők 400 kilométer távolságból is látták a fényét. Másnap 1350 amerikai Flying Fortress támadta a még mindig égő várost. A kísérő vadászgépeket utasították, hogy szálljanak le a háztetők magasságba és gépfegyverezzenek mindent, amit látnak. Így rálőttek a városból menekülő lakosságra és mindenre, ami mozgott. Másnap, február 14-én délben 311 amerikai bombázó fejezte be a mészárlást. Legendák keringenek arról, hogy számos pilótának még a tömeggyilkosságban való közreműködés sem volt elég, hanem örömüket lelték a pincékből előtámolygó nők és gyermekek, valamint a keletről érkezett menekültek mélyrepülésben történő legéppuskázásában. Összesen 3749 tonna bomba zúdult a városra, ennek 75 százaléka gyújtóbomba volt. Az egyik kórházban 200 személy halt meg, köztük 45 várandós anya. A város egyes részeit hetekig nem lehetett megközelíteni, olyan heves volt a tűz. Az akkori német beszámolók 250 ezer áldozatról beszéltek, ami – tekintve a keletkezett óriási tűzvihart és az ebből fakadó oxigénhiányt – inkább tűnik hihetőnek, mint a manapság elfogadott 60-80 ezer. Az amerikai Air Force mindezzel még nem elégedett meg, és március 2-án, majd április 17-én újból bombázta a várost. Érdekes, hogy ez utóbbit csak az angol történészek jegyezték fel, az amerikaiak nem említik.