A MAGYAR NEMZETTUDAT TÍZPARANCSOLATA

1. Magyar! Szeresd a te Istenedet teljes szívedből, minden erődből. Ne felejtsd el, hogy az Isten szavunk jelentése Őslélek, öröktől fogva a világmindenséget teremtő lélek, melynek fogalmát egyedül csak a magyar nyelv tudja ilyen pontosan kifejezni, ragaszkodj hozzá minden körülmények között. 2. Merjél újból minden igyekezeteddel a magyar nemzet szemléletében élni, gondolkodni, alkotni, minden cselekedeted nemzeti érdekünket szolgálja. 3. Tartsd szem előtt, hogy legyen a magyar jövőben minden magyar igaz testvére és minden más népnek, elsősorban itt a Kárpát-medencében felebarátja. 4. Becsüld meg mindazt, ami a miénk, ami magyar, múltunkkal, történelmünkkel, kultúránkkal kapcsolatos. Ennek ismerete nemzeti tudatunkhoz hozzátartozik, enélkül nem lehetsz jó magyar. 5. Boldogulni, alkotni csak közösségben tudsz, elsősorban a családi közösségben, mely minden közösségnek, a nemzetközöségnek is alapja, magva, ezért fontos, hogy a családi közösség szilárd alapokon nyugodjon, mert ha azok felbomlanak, az veszélyezteti egész nemzetközösségünket is. Vigyázz és óvd, mert felelős vagy a családodért. 6. Tanuljad, hogy minden nemzet támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megdől, nemzetünk kerül veszélybe. Ennek elkerülése érdekében gyakorold a tiszta erkölcsöt, szeresd a munkát, követve őseink példáját, mely egyúttal magyar testvéreink megbecsülését is jelenti. 7. Ha a közigazgatásban vagy egyéb területen tisztséget vállaltál, akár az államvezetésben, kötelességed a nemzet javára cselekedned, minden idegen vagy önös érdek félretételével. 8. Kötelességed neked és minden magyarnak ősi magyar nyelvünk tisztaságának megőrzése, a felesleges idegen szavak kerülése. Amely nép elveszti nyelvét, az elvész. 9. Becsüld meg ősi magyar rovásírásunkat, mert népünk olyan ősi kulturális öröksége, amely ma már egyetlen európai népnek sincs. Tudd meg, hogy mai latin nagybetűs írásunknak is egyik alapja a székely-magyar rovásírás. 10. Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar! Nemzettudatod adjon erőt, hogy Isten akaratából a nagyvilág bármely részén, a hazában vagy idegenben, emelt fővel, magyarként élhess.

"Tudás népe"

Hogy mit jelent a "Tudás népe"? A "Tudás népe" mi vagyunk! Te, én és még azon kevesek akikben, még él valami megfoghatatlan őszinte tiszta hit, érzés, energia és vágy a múltunk és jelen világunk értelmének a kutatására megismerésére. Mi nem érjük be azzal, ha a kérdéseinkre csak féligazságokat kapunk válaszul. Mi az a fajta vagyunk, akik a teljes igazságot meg akarjuk tudni. Ha valami hamisságot találunk, akkor magunk indulunk az igazság felkutatására. A tiszta tudás megismerése utáni vágyunkat és képességeinket a nagyon messzi múltból örököljük nemzedékről - nemzedékre. Őseinket üldözték, és ahol tehették tűzzel - vassal írtották. A tudás népét legyőzni mégsem tudták. Mert a tudás Isteni eredetű, és amely népnek Isten által adatott tudása és hite van az legyőzhetetlen. Túléltük az évezredek viharait, és immár az ezeréves átok felhői is foszlanak a véres magyar égről. Azért a veszély még nem múlt el teljesen, és a harcot folytatni kell. Sajnos nagyon kevesen maradtunk, és akik megmaradtak azok sem mindnyájan tudják hol a helyük a világban. Ha úgy érzed, hogy Te is MAG vagy a tudás fájáról, segíts népednek, hogy újra magára találjon. Hadd hajtson ki ismét -, mint annyiszor korábban a történelem folyamán - a Tudás Fája. Halld meg a hívó szót, találd meg, és csatalkozz Te is a népedhez, A TUDÁS NÉPÉHEZ. Ha még nem érted ezt a kis bevezetőt, akkor olvass el néhány könyvet, és az majd segíteni fog. Mi mindig itt leszünk! "Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala Istennél, és Isten vala az Ige." A kezdőlapon a versidézet felett látható kép egy 2700 éves Babilonból származó pecséthengernek a lenyomata. Jelentése: ‘Az égi tudás a Földre adatik’. Az eredeti - egy üvegesen áttetsző - néhány centiméter magasságú vékony kis henger jelenleg a londoni British Múzeumban van kiállítva. Az ábrázolt cselekmény szereplője a trónuson ülő “Én-Ki” /a sumér hitvilágban ő volt a leghatalmasabb Isten / aki “Én-Lil”-nek azaz “Istenlélek”-nek a testet öltött ábrázolható formája. Ugyanis “Istenlélek” azaz “Én-Lil” akit a sumér hitvilágban még mint a “Világ Világossága” néven is említettek nem volt ábrázolható és soha nem is ábrázolták semmilyen formában. A trón alatt van szent állata az oroszlán amelynek testére van írva az urának a neve, a ‘négy ék’ amit később “E-A” –ként lett elnevezve. Ő a minden Tudás Atyja, aki az előtte álló földi királynak adja át az “uralkodásra felhatalmazó jelképeket” , mely az “égi törvény” megtartására kötelez – és jelzi, hogy az égi uralom ismét a Földre küldetett le. E-A mellett ott van az elfáradó Fényt magasba emelő hatalmas “Fény-Madár” , a Tur-Ul-lu. A népünk és Mágus papjaink ezért várták Én-lil és Én-Ki emberi testben való megjelenését a majd 3000 éves próféciák alapján. Amikor pedig Jézus megszületett a Fényből – Mária által – megszűnik minden Isten-ábrázolás, ami érthető náluk, hiszen ők tudták, hogy akit már 3000 éve vártak, a “Világ Világossága” lejött ide közéjük, a Földre és a Napkirály a Nap-házából, az Oroszlán csillagképen át érkezett, és így az Oroszlán hozzátartozik. Majd kb. 1500 évvel később az ezen a pecséthengeren ábrázolt hit és nép a “Tudás Népe” jelenik meg az Avar birodalomban itt a Kárpát medence közepén az Esztergomi /Istar-Gami/ szentély falán ábrázolva hét pár oroszlánt az életfával és oldalukon az uruk jelével a “négy ékkel”. Az “Oroszlán pár” ötvözi egybe a sokezer éves Istenvárást, a “földreszállás misztériumával és így Jézus-Kresztosz /aminek jelentése nem megváltó, hanem az ‘Egyetlen Szent’/ nevét jelzi és reá emlékeztet a jelképek ‘rejteki’, vagyis csak a ‘beavatottaknak’ szóló nyelvén. Az ister-gami oroszlánpárban rejtették el Őt a gonoszok pusztítása elől őseink, de ezt a titkot már felfedték a MA “gonoszai” és a hét oroszlánpárból már hat és felet, tehát tizenhárom oroszlánt már lekapartak. Ami még él az az egyetlen, azt pedig már nem védi, nem óvja senki. De amint azt az ősi keleti filozófia ying és yang, a sötétség és a világosság örök körforgásának taoista ábázolásából tudhatjuk, - hogy ahol a legnagyobb a sötétség ott jelenik meg és tör utat magának a fény - ugyanúgy maradt meg legnagyobb sötétségben is árván, egyedül az az egyetlen oroszlán világosságot és fényt adó útjelzőnek, hogy mutassa az utat az ébredő magyarságnak. Ezen az úton haladóknak pedig a lelkük összeér és így együtt visszaszerzik régi tudáskincsüket is az örök Fény forrásánál, ahol várja őket a piramisnak a csúcsán álló Jézus-Kresztosz, vagy ősi nyelvünkön nevezve:TUR-AN "Én vagyok a Világ Világossága, aki engem követ, nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága"(Ján. 8/12.).

A rendőri vegzálás jogtalansága

A homokozó felvonulás alatt több rendőri igazoltatásnak is elszenvedője voltam. Az intézkedések alatt több gondolatot is próbáltam megosztani a karhatalom embereivel, természetesen hatástalanul. A legfontosabb dolog, hogy megvizsgáljuk az ilyen intézkedések jogosságát. Önmagában már az vérlázító, hogy ránézésre is rendes embereket igazoltat a rendőrség, próbál megfélemlíteni (a helyszínről elüldözni), mikor onnan pár méterre egyértelműen megvalósul a közösség elleni uszítás, a közszemérem sértés, a nemzet- és vallásgyalázás igen furcsa kinézetű véglények egy csoportja által. A rendőrnek, a nevéből fakadóan, a rendet kellene védenie. Az nem rend, hogy egyesek másfajta szexuális beállítottságukat reklámozzák a nyílt utcán provokatív módon. A rendőrnek velük szemben kellene fellépnie egyértelműen. Erkölcsi oldalról teljesen indokolható tehát a hazafiak ellen irányuló intézkedés miatti felháborodás. Nézzük a törvényi oldalát a dolgoknak. Ez jóval bonyolult egy rendőr agyának, de talán a kedves olvasó meg fogja érteni. Először is közjogilag sincs semmiféle jogosultsága a rendőri szervek létezésének sem, hiszen azt a törvényt, amik alapján ők léteznek, működnek, egy illegitim rendszer szülte. Körülbelül annyi joguk van egyenruhát viselni, fegyvert hordani maguknál és intézkedni, mint nekünk lenne, ha mi tudnánk felállítani egy hasonló szervezetet – szigorúan közjogilag nézve, ha belátjuk, hogy a köztársaság egy illegitim berendezkedés. Önjelölt, felforgató barmok szülte szöveghalmaz, amikre ők hivatkoznak, nem az ezeréves Magyarországunk törvénye. Az általános jogi keretet nézve is megállapíthatjuk, hogy a karhatalom nagyon el van tévedve, mikor hazafiak ellen lép fel ilyen esetekben. A jogot az általános erkölcsi normákból kellene levezetni, és ha ez így lenne, akkor könnyen egyértelműsíthető rendőrség feladata: a felvonulás megakadályozása, szétverése lenne jogos, nem az ő védelmük! A törvényeknek a közjót, a rendet, az általános erkölcsöket, és egy keresztény országban a keresztény értékrendeket kellene védenie. Ha nem így van, akkor a törvények rosszak – és itt vissza is lehetne kanyarodni a közjogi részhez. Arra már nem is pocsékolom drága időmet, hogy kifejtsem, mennyire szánalmas az, és jól mutatja a hatalom kétszínűségét, hogy még a saját törvényeiket sem tartják be. Az a rendőr, aki a fentiek meghallgatása után sem gondolkozik el és szerel le, az a legjobb indulattal is csak ostobának nevezhető. Súlyosabb, hogy árulásból, gyávaságból nem is akarnak tudomást venni saját nyomorúságos helyzetükről, ugyanis ha ez bekövetkezne, akkor ők lehetnének az élharcosai a köztársaság megdöntésének, de így maradnak csak a rendszer csahos kutyáinak. Így pedig ne várják el, hogy szurkoljunk nekik nyugdíj ügyben, mert most azt kívánom, hogy 65 évesen is talpig védőfelszerelésben kelljen futkosnia a harcosaink elől 38 fokos melegben!

Kialudt végvári őrtüzek

Mint minden több száz éves, őseink által alkotott épület nem más, mint mementó a dicső múlt felett. Külön igaz ez a várainkra, amelyek a tradicíók romjainak fizikai kivetülései a mai, bűnös világunkban. Hősök vérével megszentelt falai állnak vádlóan a modern kor embere előtt, és kérdik: miért nem harcolsz királyságodért? Hova tűnt kezedből a vas, amely e földet megtartotta megannyi évszázadon keresztül, számtalan ellenséggel szemben? Hova tűnt az emberek fejéből az értelemnek fénye, amely megálljt parancsolhatna a gonoszság terjedésének? Miért nem lakják a várainkat lovagok, akik hittel, hűséggel, bátorsággal felvértezve szembeszállnak a poklok hadával is? Udvarának földje éget, szúr és fellök: ne járjatok rajtam idegenszívű turisták! Hagyjatok magányomban! Lovagtermek üvöltenek: nem múzeumnak szánt minket a Jóisten! Felkelünk a sírból és leszámolunk az árulókkal. Zászlók hirdetik: volt magyar becsület, amit elveszejtettek örökösei.Feltámasztjuk a szelet, ami kifeszít minket újra. Őrizni, védeni, óvni hazánkat, akár a többszörös túlerővel szemben is! Fegyverrel harcolni és éltünket adni a Hazáért! Ez az üzenet, amelyet egy ősi vár jelent egy ma élő harcosnak. Kezem ökölbe szorul, szívem hevesebben ver, rosszullét kerülget, mert tudom, hogy már csak turistákat, bámészkodókodat, semmit fel nem fogó kirándulókat rejtenek a leomló falak, nekik csak egy látványosság, egy műemlék az a hely, ami nélkül nem lenne magyar haza. Kialudtak a végvári őrtüzek, mindenhol sötétség, lappangó és lassan előrenyomuló ellenség, az őrök lefegyverezve. Ki állítja meg őket?

Erényeink

A radikális nemzeti oldal számtalan erénnyel meg van áldva, amely a végső célunk elérésében segítségünkre lehet, azonban néhány létfontosságú képességnek gyakorlatilag a csírájával sem lehet találkozni sajnos. Ha kell agresszívak vagyunk, erősek, bátrak és kitartóak a harcosaink, de ez még nem elég a győzelemhez. A fegyelem hiánya miatt magunkat sodorjuk bajba, a türelmetlenség és megfontoltság hiánya okán részeredményeket érünk csak el, az erkölcs hiányában pedig felbomlik közösségünk, amelynek egy nagy családra kellene hasonlítania. Hit nélkül hamar kifulladnak a legelszántabbak is, mert csak a földi létet látják, amiben az eredményeket csak nehezen tudjuk felmutatni, és nem veszik észre a küldetésünk metafizikai jelentőségét. Hiányzik a szeretet is oly sokszor, sokakban, csak a vak és féktelen dühből táplálkoznak még a legjobbjaink is. Testvérként kell szeretned a harcostársaidat, az ügyet, amit szolgálsz és mindent, ami Istentől ered. Szeretet nélkül nem tudunk építkezni, mert az, ami összetartja a falakat. Dühvel, haraggal rombolunk, eltapossuk a deviáns világunk felépítőit, fenntartóit és kiszolgálóit, de szeretet nélkül nem tudjuk a romokon felépíteni a tradicionális birodalmunkat. Két forrásból táplálkozik egy jó harcos: a Sátán és a szolgálói ellen dühvel, haraggal lép fel agresszívan és kegyetlenül, amely cselekedetét megerősíti a védő, óvó határtalan szeretet, amelyet Istene, vezére és hazája iránt érez. A szeretet jelöli ki az elérendő célt és az elpusztítandó célpontot, a harag és gyűlölet pusztít. Ha csak gyűlölködünk, akkor minden célpont lesz és nem lesz igazi célunk, mert akkor hamar mi is a gyűlölet, a Gonosz szolgálóivá válunk és lehet, hogy teszünk még névlegesen hazafias tetteket, de igazából elbuktunk. Ha csak szeretetből táplálkozunk és ezért képtelenek vagyunk harcolni, akkor szintén elbuktunk, mert birka módjára feladtuk magunkat, megfutamodtunk. Az egyensúlyt kell megtalálnod, hogy legyőzhetetlen legyél, és méltó legyél a harcosok Mennyországára

„A hit tettek nélkül halott” (Jak. 2,17. )

Megírták ugyanazt már számtalanszor, számtalan formában. Olvasható, hogy mikor, kik, miért és hogyan. Kifényezték már a történelmünket és vitrinbe tették. Mutogatnak is rá bőszen: mi leírtuk, ott van, fogyasszák egészséggel kérem szépen! Majd találnak egy újabb részletkérdést: ismét tanulmányok hadát készítik, meginterjúvolják egymást és hátradőlnek, hogy most jól megmondták, hogyan is kell. Csendre és türelmességre intik, ki szólni mer: mikor megyünk és ültetjük át a valóságba azt, amiről szónoklunk? Önfejű, szélsőséges, nem tudja, hogyan is megy ez – kapja meg a magáét a szegény tenni akaró. Biztos ügynök, nem volt még itt az ideje, felelőtlen magánakció volt – nyugtázzák magukban az akcióról szóló híreket, majd újra egymás felé fordulnak és megtárgyalják (szigorúan tudományos alapon) a soron következő nagy ősünk bajuszviseletének jelentését, hiszen az számít, hogy mindent tisztázzunk szépen, sorban. Csodás ez a történelem, hiszen mindig lesz téma, amit ki kell beszélni, fel kell dolgozni, így mindig is lesz mire hivatkoznia a visszatartó erőknek és teszik fel a bölcs kérdést: XXVII. Lajos belpolitikáját még nem veséztük ki, így akartok csatába indulni? Félve dédelgetik a kis szemétdombjukat. Kik lerángatnák őket onnan, hogy délben már nem illik kukorékolni, azt nemes egyszerűséggel elkergetik maguk közül. Ők még kukorékolnának, ki tudja meddig... Realitásról magyaráznak, megváltozott világról, közben ők élnek a kényelmes dzsentri világban, bár sajnos párbajozni sem párbajoznak, pedig akkor legalább férfiasak lennének. Amit mégis tesznek, az inkább önmaguk paródiája: főrendezvényük gyanánt megünneplik öten uralkodóink szülinapját, borozgatnak, kávézgatnak és búsonganak az elmúlt dicsőséges felett. Szép ruhák, válogatott, visszafogott mondanivaló, kimértség, elhatárolódások sora, unalmas, semmitmondó, közhelyekkel teli monológok – nincs helye itt egy harcosnak. Mily hitvány is ez a mai (ál)értelmiség: pacifizmus, gyengeség, sznobizmus, unalmasság. Semmi akarat, semmi erő, semmi tettvágy! Mit ér az értelem, ha nem a dicsőség visszaszerzésére szolgál? Mit ér az írott szó, ha az a kedélyek lehűtésére van, az író gőzleeresztésére? Mit ér a királyság hirdetése, a lovagok harciassága nélkül? Mit ér a köztársaság elpusztításának hirdetése, ha betartjuk minden piti jogszabályát? Mit ér a Szent Korona tisztelete, ha nem vagyunk készek és képesek, hogy bármikor megvédjük fegyverrel a kézben és éltünket adni érte?