A Székely himnusz története…

Igen. Az. A Székely himnusz tényleg egy műdal. Volt egyszer egy Csanády György nevű magyar, aki a rettenetes trianoni diktá-tum után megalapította a Székely Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Egyesü-letét.Megalapította, majd huszonöt évig vezette is.Nos, ő írta a Székely himnusz című verset 1921-ben.Egészen pontosan megírta a későbbi Székely himnusz szövegét, ugyanis amikor írta, nem adott neki címet.S erre a szövegre szerzett zenét Mihalik Kálmán még ugyanabban az évben. A művet először 1922. május 22-én adták elő, az egyszerű „kantáta” címmel felruházva, Aquincumban. Egy leánykórus énekelte.S nem gondolta senki sem, hogy egyszer himnusz lesz belőle… A Kolozsvárról Szegedre került Mihalik Kálmán kutatóorvos mindössze 26 évesen meghalt. Abban az évben, amikor megírta a későbbi Székely himnusz zenéjét. Ma is a szegedi belvárosi temetőben nyugszik – bár ezt is kevesen tudják. Mihalik Kálmán halála után kelt önálló életre a „kantáta”. Észak-Erdély rövid ideig tartó visszatérése előtt és után a mű be volt tiltva, egészen a kommunista rezsim bukásáig. De nem csak ott, itt is.Kádár Magyarországán sem lehetett csak úgy Székely himnuszt énekelni. De tény az is, hogy akkoriban lerészegedett párttitkárok is szívesen énekelték egy-egy vadászat utáni tivornya végén, természetesen összekacsintva és titokban.S éppen ennyivel voltak jobbak azoknál, akik ma a Székely himnusz hallatán kivonulnak a parlamentből, élükön Gyurcsánnyal.És soha, senki sem merészelte „középszerű műdalnak” titulálni a székelyek himnuszát.Így romlik a világ.S nincsen új a nap alatt.Hiszen Julien Benda már régen megírta: Az emberiség cselekedni ugyan a rosszat cselekedte, de méltányolni a jót méltányolta. Aztán bekövetkezett az írástudók árulása, és attól fogva az emberiség már nemcsak cselekedte, de méltányolta is a rosszat.Így fordulhat elő, hogy a Székely himnuszt betiltó, majd titokban éneklő párt-titkárok kései „utódai” már ideológiát gyártanak a Székely himnusz ellen,s egy Dessewffy Tibor nevű ( szégyen, hogy ezt a történelmi és magában tragédiát is hordozó nevet viselheti…B.A.) igazi idegenszívű ki meri mondani a szenten-ciát: a Székely himnusz egy közepes műdal. (Kit érdekel a véleménye? Ki az, aki nem tesz rá – egy lapáttal?...B.A.) Így fordulhat elő, hogy a Székely himnusz felhangzásakor az MSZP-frakció egyik fele riadtan kimenekül a parlament ülésterméből, egy másik igazi idegen-szívű, Gyurcsány Ferenc vezetésével, a másik fele pedig tétován benn marad. (De legalább benn marad. Köszönjük…) Mindez mit sem változtat a tényen: Csanády György és Mihalik Kálmán műve elképesztő gyorsasággal vált a székelység egyik legszentebb énekévé.Magától vált azzá, mert a szíve közepébe talált mindenkinek, akinek van köze ehhez a nemzethez.Aztán 2009. szeptember 5-én, a Székelyudvarhelyen tartott nagygyűlésen a képviselők hivatalosan is a Székelyföld himnuszává tették.Azóta – tetszik vagy sem – a „kantáta” hivatalosan is himnusz. S bár műdal, mégiscsak van benne népi motívum. Ugyanis az eredeti vers így szólt: „Ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt, Istenem!” Ez változott az idők során, és bizony a nép ajkán, imigyen: „Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!” Ma így énekli az, akinek köze van ezeregyszáz esztendőnyi magyar múlthoz, történelemhez, sorsközösséghez, élethez. Akinek meg nincs, az közepes műdalozik, és kivonul. Aztán természetesen felháborodik, ha idegenszívűnek titulálják. Felháborodik, de csak azért, mert találva érzi magát, s mert találva van. Ne is bántsuk őket.Úgysem értenék.A szánalom, ami jár őnekik, szegényeknek. Szánalom és megvetés.Hogy annyit legalább érezzenek, rosszabbak ők, mint az egykori, Székely himnuszt betiltó párttitkárok.Azok még tudták, érezték, rosszat cselekszenek. Emezek pedig nem tudják, a nyomorultak (de nem Hugo Victor-i értelemben…B.A.). Mert nincsen sem képességük, sem lelkük erre a tudásra.

Gyöngyöspatai cigányasszony levele a börtönbe zárt fiának:

Neked írom édes rajkóm senkinek se másnak, minálunk már a Gárdisták lövész árkot ásnak... Éjel-nappal menetelnek,nem lophatunk semmit, nem fáztunk, és nem éheztünk soha mi még ennyit. megmondom én drága Gazsim, kicsit azé félünk! Te is tudod, hogy mi spontán bűnözésből éltünk... ezek meg itt másíroznak, mindent megfigyelnek mosolyogva nótáznak es buszken énekelnek... Tele van az egész falu fel-alá járkálnak, rossz dóga van most itt a segílyes cigánynak. Bezzeg a Magyarok rendesen boldogok látnád Gázsikám a szemük csak úgy ragyog. ...Összefogtak ezek fiam,nekünk nem is szótak, mi a lófaszt csináljhatunk?-aggy tanácsot jókat! a Magyarok itten má feketébe őtöztek, attól tartunk a gárdisták végleg bekőtöztek. -csókol anyu, CSOMAG NINCS! - még a kannásbor is drága kincs.

Ùj gyarmatosítás, EU lobogó, mint álca alatt

Bécsi macskaasztalnál Hír jött, hogy az osztrák kormány sebbel-lobbal nemzetközi pénzügyi értekezletre küld meghívókat, Kelet- és Közép-Európa adósságválságának megakadályozását célként megjelölve. Még örülhetnénk is, de mégsem, hiszen más érintett fővárosok mellett Budapestre sem érkezett meghívó. (Bár lehet, hogy a macskaasztalnál majd üldögél azért néhány „honmentő, mérvadó balliberális szakértő”.) Szóval rólunk, de nélkülünk tárgyalnak. Ott lesznek a nagyok az IMF-től, az EU-tól, az EBRD-től, az EKB-tól és a Világbanktól. A bécsi hírharsona, a Kurier a magasan eladósodott Magyarországot (hochverschuldenes Nachbarland Ungarn) emlegeti, mint veszélyes etalont. Érdemes a tényeket sebtében megfaggatni. Ausztria külföld felé mintegy 750 milliárd dollárral tartozik, minden osztrákra jut ebből 90000 dollár adósság, és az ország adóssága felette van az osztrák GDP kétszáz százalékának. Hazánk 150 milliárd dollárral adós a külföldnek, a vállunkat egyénenként 15 ezer dollár nyomja, és a GDP 115 százaléka eladósodottságunk mértéke. A számok alapján a mi sarunk pillekönnyű az osztrákokéhoz képest, mégis ránk ragad a gyalázat, mint szamárhoz a nagy füle. Az is közismert, hogy az osztrákok rengeteg pénzt helyeztek el Kelet- és Közép-Európában, egyebek mellett Magyarországon. Nálunk a legtöbb bank osztrák tulajdonban van. Az itt lévő osztrák pénz külföldi tartozásunk jó egyharmada. A térségben meg kint van mintegy kétszázmilliárd dollárnyi osztrák pénz. De megérte ez nekik? Mi az hogy, nagyon is, mondaná Gyurcsány, ha egy őszinte szó valaha is elhagyta volna a száját. Ausztria a pénzt eddig, mint AAA minősítésű ország megkapta 2,5-3 százalékért, amit továbbhelyezett a térségbe 7-9 százalékért. Dolláronként nyert 5-6 százalékot. Egy kihelyezett dollár hozadékán finanszírozni tudott további két dollárt. Ez azt jelentette, hogy neki a 750 milliárd dollár adósság semmibe sem került, pedig annak jó részét otthon használták fel. Az osztrák életszínvonalat tehát azok az országok finanszírozzák, akiknél a pénz ki van helyezve, hiszen a források az osztrák államnak erre is kellettek. Most meg itt vannak ezek a magasan eladósodott (hochverschuldenes) magyarok. Új kormányuk megunta, hogy fejőstehénnek nézik az országot, és beleszólt a jövedelemelosztásba, a jövedelem egy csekély részét otthon akarja tartani. Ez tűrhetetlen, még a végén Ausztriáról is kitalálják, hogy el van adósodva. Intő jel, hogy az S &P egyet elcsent az AAA-ból, és ami maradt (AA), arra is negatív kilátást adott. Ezt gyorsan meg kell beszélni az érintettekkel, de persze nem a kárvallottakkal. Erről szól ez a rapid módon összehívott tanácskozás. A francia leminősítés mögött is valami ilyesmi állhat. Közismert, hogy Görögországban ők is besokalltak, a pénzük egy részének búcsút is inthetnek. De érintettek Portugáliában is. A hazánknyi ország ötszázmilliárd dollárral tartozik, ami a GDP-je 220 százaléka. Francia befürdés itt is lehet. A jelenlegi IMF-vezér, a hajdani francia pénzügyminiszter, Christine Lagarde idején Franciaország is derekasan növelte adósságát. Barroso is volt portugál miniszterelnök, amikor nyakló nélkül adósodott az ország. Utána fedezték csak fel az EU-ban. Papademos görög miniszterelnök pedig az euróhoz való csatlakozáskor alkalmazott átverős trükkök idején volt a görög jegybank elnöke. A hajdani eladósítók most már a rendcsináló nemzetközi szervezetek élén fura módon akarnak rendet teremteni. Erről szól a bécsi értekezlet. Azt kell megbeszélni az érintettek háta mögött egyebek mellett, hogy hazánk (hochverschuldenes Ungarn) fizessen ezután is 6-7 százalék felárat a hitelekért, és viselje a „nemzetközi közösség” megvetését, ha a helyzeten egy kicsit változtatni akar a saját javára. Mint ahogy ezt a 2010-es választás után teszi. Nyilván azt is meg kell beszélni, miként kell lehidaltatni a renitenseket, ha vonakodnak engedelmeskedni. Ebbe beletartozhat, hogy hazai „nyálas-taknyos” szakértői kormányt telepítenek a nyakunkra, támaszkodva a hazai komprádorok és médiasiserék közreműködésére, ha a spekulatív forintrontás vagy az adósságdrágítás nem hat. Ezt már megtették Görögországban és Olaszországban is. Ezek a „demokratikus”, nem választott kormányok. Az efféle megoldásokhoz nincs szükség az érintettek jelenlétére, de ebből kirajzolódik a kétsebességes Európa. Mindennek azonban semmi köze az elfogadott európai eszmékhez, mint a kohézió vagy a felzárkóztatás. A gyakorlat teljesen más, az maga az új gyarmatosítás, de kék színű, tizenkét csillagos lobogó, mint álca alatt. Így lesz, ha megint hagyjuk!