Indulj el a harcos útján!

Tennél valamit hazád, nemzeted, hited megmentéséért, de nem tudod hogyan? Esetlegesen már úgy érzed, hogy ha küzdesz, az felesleg, mert csak a széthúzást, ármánykodást, meg nem becsülést kapod és nincs is látszatja a sok tettnek? Állj meg egy percre és kezdd elölről az egészet! Add fel, amit eddig hittél és tudatosan lépj az igazi harcos útjára! Lázadó helyett nemesi lovaggá kell válnod először ahhoz, hogy igazán eredményesen tudj küzdeni. Vesd le magadról a bizonytalanságban tartó képzeteket és zavaros eszméket. Nyisd meg a történelem kapuit, de ne a mai korból szemléld a hősöket, hanem éld bele magad az ő helyükbe. Akkor jársz a helyes úton, ha a devianciát képviselő tömeg kivet magából, ha nem érzed jól magad a modern közegben, amikor menekülni akarsz a városból, amikor egy plázában el fog a rosszullét és már nem tudod bekapcsolni a tévét anélkül, hogy ne szökne fel a vérnyomásod. Idáig eljutni nem nehéz véleményem szerint, ugyanis a nemzeti oldalon sokan eljutnak eddig a pontig, aztán itt megrekednek a legtöbben, majd kiköltöznek egy tanyára jurtában, beöltöznek naponta hagyományőrzés céljából különböző korok viseleteibe és bezárkóznak. Menekülnek. Te lépj tovább! Nem véletlenül születtünk Isten kegyelméből erre a világra, ebbe a korba. Itt kell helytállnunk. Gyávaság lenne egésznap csak régi harcosokon, csatákon elmélkedni és másfél kezes kardon megtanulni profin vívni, ha emellett nem vívjuk meg a Jó Harcot „most” és „itt”. Az ellenség évezredek óta ugyanaz: a sötétség képviselői, a Sátán szolgái különböző formákban. Ugyanúgy velük küzdöttek őseink, de sajnos, azóta csak erősebbek és láthatatlanabbul közelednek és téged is rabul ejthetnek, ha nem figyelsz, és sokan nem figyelnek, csak öntudatlanul mennek és csinálják. Több vallásban is megtalálható a belső küzdelem, harcnak és az anyagi világban történő helytállásnak a külön megjelölése. Sokkal fontosabb, hogy a belsőharcunkat sikerrel vívjuk meg nap, mint nap. Saját emberi gyengeségünk, a kényelem szennye, a bűnök áradata mind egyre inkább kihatással vannak külső harcunkra, ami előbb-utóbb alábbhagy, majd könnyen ellenkező irányt vehet, ha legbelül elbuktunk, vagy nem is harcoltunk meg önmagunkkal. Azért van köztünk, itt a nemzeti oldalon oly sok frusztrált, beteg és bomlasztó, végső stádiumban áruló egyén, mert nem sikerült önmagukat legyőzni, a belső harcukat észrevehetetlenül elbukták, majd úrrá lett rajtuk a sötétség, amitől nem tudnak megszabadulni és szolgává lettek, a Sátán szolgájává. Ők észre sem veszik ezt, nem is képesek felfogni saját tetteik súlyát és meg vannak győződve saját „igazukról”. Imádkozz, böjtölj, kerüld a gyűlöletet (tudatosan harcolj az ellenséggel szemben), tarts szexuális önmegtartóztatást, káros szenvedélyeidet fogd vissza! Meglásd, ezek a fizikai létedre is kihatással lesznek: jobban tudsz koncentrálni, kibírsz mindent és verhetetlen leszel. Ha ezek után sem látod a harcod eredményét, akkor minden hiába. Egyedül az eredmények meglátásában, a harc céljában lehet helye egyfajta önzőségnek, ugyanis úgy kell küzdened, hogyha el is buksz a földön, akkor odafönt elnyerd méltó jutalmadat. A személyes lelki üdvöd az első, és ha ezt tartod szem előtt, akkor tiszta lelkiismerettel, méltó harcosként fogsz meghalni.

Egy szál Zászló...

Magyar ember, tudod-e: van-e még országod? Földjeid, vizeid, hol van földi mennyországod? Vagy eljutottál odáig, hogy mások lakják házad, akik éhes hiéna módjára, lesik már a nyájad? Ha még nem, tudd, nem sok van már hátra, hiteled, adód és sárga csekkjeid kötnek fel a fára! Nincs, aki megvédjen, nincs Magyar hadsereg! A rendőrség? Hagyjuk, sün állatként tetszeleg. Nincs történelmed, nincs saját vallásod, mérgekkel etetnek, nincsen már tartásod. Szellemed és tested is, ki van szolgáltatva, olyannak, aki még meglévő javaid is akarja. Ébresztő! Állj fel végre talpadra Magyar! Itt van, eljött az idő, és többet nem jön el soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Valóban ez most, "a" kérdés! Válasszatok! A szabadság alkotmányát, vagy a rabságét akarod? Nem, nem adják ingyen neked a drága szabadságot! Meg kell érte küzdened, de megéri, meglátod! És ne a tévén nézd a harcot, miközben csetelsz a hálón! Mondd, Magyar ember, hová lett bátorságod? Hová lett délceg, büszke tartásod? Ősi harcos génjeid nem veszhettek el, Csak csukd be két szemed, és lelkedben megleled! Április tizennyolc lehet, életed nagy napja. Hősként ünnepel majd hazánk apraja és aggja! Magyar ember, ugorj végre talpra szerte széphazádban! Vagy megvárod, amíg a multi, sírodat is meggyalázza? Ha elegen leszünk majd ott, egymás kezét fogva, elmondhatod másnap: eddig voltunk rabok, kárhozottak. Valódi értelmét nyerheti el újra, hős költőnk sorai, ami nem az, amit tanítottak neked hosszú-hosszú ideig. "Rabok voltunk mostanáig, kárhozottak. Ősapáink, kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak." Ember! Nem mondhatod szabadnak magadat, hiába hívnak Téged Magnak és az Agynak! Tartozol Őseidnek, tartozol Hazádnak, de semmiképp a pénzeszsák undorító urának! Atilla és Mátyás nevek nem jelentenek semmit az idegen fajnak! Jót tettél, befogadtál, és most szolgája vagy a rabló karvalynak! Hazánkat eleink megvédték vérük, életük, gyötrelmeik árán, azt most Te gombokért, látszat csillogásért, odadobod gyáván? Ha Eggyé vál' a Magyar, azt tisztátalan szíve el nem viseli, mert tudja, hogy bitorolt hatalma azt erősen megsínyli. Egységbe Magyar! Ezzel megtörik az ezer éves átok! Koppány herceg szelleme, erődért kiáltok! Szervez majd az elnyomó, előre, mellé, rá és hátra. Azt reméli ettől, hogy Teret a Zászló, üresen találja! Gazembert, pojácát, idétlen szélhámost farag majd a hatalom, a zászlósból meglátod. De Te, csak bízz magadban Magyar, és légy ott a Téren! Ígérem, hogy A Zászló is ott lesz majd időben! Orosházi Ferenc