A rendőri vegzálás jogtalansága

A homokozó felvonulás alatt több rendőri igazoltatásnak is elszenvedője voltam. Az intézkedések alatt több gondolatot is próbáltam megosztani a karhatalom embereivel, természetesen hatástalanul. A legfontosabb dolog, hogy megvizsgáljuk az ilyen intézkedések jogosságát. Önmagában már az vérlázító, hogy ránézésre is rendes embereket igazoltat a rendőrség, próbál megfélemlíteni (a helyszínről elüldözni), mikor onnan pár méterre egyértelműen megvalósul a közösség elleni uszítás, a közszemérem sértés, a nemzet- és vallásgyalázás igen furcsa kinézetű véglények egy csoportja által. A rendőrnek, a nevéből fakadóan, a rendet kellene védenie. Az nem rend, hogy egyesek másfajta szexuális beállítottságukat reklámozzák a nyílt utcán provokatív módon. A rendőrnek velük szemben kellene fellépnie egyértelműen. Erkölcsi oldalról teljesen indokolható tehát a hazafiak ellen irányuló intézkedés miatti felháborodás. Nézzük a törvényi oldalát a dolgoknak. Ez jóval bonyolult egy rendőr agyának, de talán a kedves olvasó meg fogja érteni. Először is közjogilag sincs semmiféle jogosultsága a rendőri szervek létezésének sem, hiszen azt a törvényt, amik alapján ők léteznek, működnek, egy illegitim rendszer szülte. Körülbelül annyi joguk van egyenruhát viselni, fegyvert hordani maguknál és intézkedni, mint nekünk lenne, ha mi tudnánk felállítani egy hasonló szervezetet – szigorúan közjogilag nézve, ha belátjuk, hogy a köztársaság egy illegitim berendezkedés. Önjelölt, felforgató barmok szülte szöveghalmaz, amikre ők hivatkoznak, nem az ezeréves Magyarországunk törvénye. Az általános jogi keretet nézve is megállapíthatjuk, hogy a karhatalom nagyon el van tévedve, mikor hazafiak ellen lép fel ilyen esetekben. A jogot az általános erkölcsi normákból kellene levezetni, és ha ez így lenne, akkor könnyen egyértelműsíthető rendőrség feladata: a felvonulás megakadályozása, szétverése lenne jogos, nem az ő védelmük! A törvényeknek a közjót, a rendet, az általános erkölcsöket, és egy keresztény országban a keresztény értékrendeket kellene védenie. Ha nem így van, akkor a törvények rosszak – és itt vissza is lehetne kanyarodni a közjogi részhez. Arra már nem is pocsékolom drága időmet, hogy kifejtsem, mennyire szánalmas az, és jól mutatja a hatalom kétszínűségét, hogy még a saját törvényeiket sem tartják be. Az a rendőr, aki a fentiek meghallgatása után sem gondolkozik el és szerel le, az a legjobb indulattal is csak ostobának nevezhető. Súlyosabb, hogy árulásból, gyávaságból nem is akarnak tudomást venni saját nyomorúságos helyzetükről, ugyanis ha ez bekövetkezne, akkor ők lehetnének az élharcosai a köztársaság megdöntésének, de így maradnak csak a rendszer csahos kutyáinak. Így pedig ne várják el, hogy szurkoljunk nekik nyugdíj ügyben, mert most azt kívánom, hogy 65 évesen is talpig védőfelszerelésben kelljen futkosnia a harcosaink elől 38 fokos melegben!