Áram nélkül nem tudunk élni?

Sat, 2012/03/03 - 11:30 Kategóriák:IT/Tech/Tudomány Címlapos anyag fenntartható fejlődés Az alábbi kis esszé T. Pandur Judit munkája, mely a Napvilág íróklub honlapján jelent meg két részletben 2011. december 01, és 03. napján. Itt most az ffek.hu-ról, egységes szerkezetbe foglalva, változatlan formában tesszük közzé. T. Pandur Judit: Áram nélkül nem tudunk élni? Az elektronikus postaládámba mindennapra jut egy, néha több e-mail, amelyik a közelgő világvégét, vagy a Föld pólusváltását, esetleg egy óriási napvihart jósol az egészen közeli jövőre. A világvégével - olyan értelemben, hogy a földbolygó, vagy a teljes emberiség elpusztul - nem tudok mit kezdeni. Csak szerényen megemlítem, hogy azóta a néhány évtized óta, amióta én élek, már legalább nyolc teljesen biztosra mondott világvégét éltünk túl. A Föld mágneses pólusváltása a geológiai bizonyítékok szerint bolygónkon utoljára 780 ezer évvel ezelőtt történt. Ennek a folyamatnak az időtartamáról, és arról, hogyan valósul meg, rengeteg elmélet van forgalomban, de biztosat nem tudhat senki. A nagy napviharok következményéről már többet tudunk. A legelső feljegyzett nagy napvihar, illetve napkitörés következménye 1859. augusztus 28.-án ért minket. A nyomában keletkező elektromágneses vihar, az éppen csak kiépülőfélben lévő távíróhálózat nagy részét tönkretette. A távközlés csodáját épp csak megismerő társadalom csaknem teljes egészében elveszítette egy időre a kommunikáció lehetőségét. Hirtelen elnémultak Európa és az USA távíróvonalai, és a távíróvezetékeken keletkező kisülések kiterjedt erőtüzeket okoztak. Úgynevezett északi fények, aurora boreálisok - melyek általában csak a poláris sapkáknál fordulnak elő - jelentek meg Hawaii, Róma, és más városok felett, ahol addig sohasem láttak ilyet. Akkoriban a villamos energiahálózat összeomlására nem kellett számítani, mert világításra még mécseseket, gyertyákat, petróleumlámpákat használtak. A napviharok az élőlényekre veszélytelenek, de a bennünket körülvevő rengeteg elektromos eszközt tönkreteszik. A NASA 2009-es jelentése szerint egy hosszantartó, és erős napkitörés-sorozat túlterhelheti és tönkreteheti az elektromos hálózatokat, hatalmas anyagi kárt okozva, és a teljes helyreállítás akár több évig is eltarthat. A műholdakat, a légi közlekedést, és a villamos távvezetékeket működtető társaságok arra számítanak, hogy a Nap okozta elektromos zavarok bekövetkezése előtt néhány órájuk lesz felkészülni a várható problémákra. Figyelmeztetéseket adhat ki a NASA, a Napot figyelő SOHO űrobszervatórium, és más megfigyelő állomások, az INTERMAGNET nevű nemzetközi szervezet, aminek munkájában hazánk is részt vesz. Ha erős napkitörést követően nagy napvihar közeledik, az irányítók alvó üzemmódba helyezhetik a műholdakat. A repülőgépek elkerülik a kitörés által érintett területeket, ahol a sugárzás legmélyebbre hatol az atmoszférába. Az elektromos hálózatokat, pedig a nagy kisülések és tüzek bekövetkezte előtt, majd idejében kikapcsolják, mert az ionoszférában fellépő sugárzásokat, antennákhoz hasonlóan "átveszik" a földfelszíni elektromos kábelek, és áram generálódik bennük. A fő veszély a nagyfeszültségű átalakító transzformátoroknál jelentkezik. Az ionoszférikus áramok intenzitása és iránya a geomágneses viharok idején erősen váltakozik, ami változó áramokat kelt a távvezetékben. A kívülről jövő nagy feszültség tönkreteszi az erőművekben az áramfejlesztő generátorokat, a hálózati transzformátorokat, és a fogyasztóknál az elektromos készülékeket. A túlterheléstől zárlatosak lesznek, megrongálódnak, ami komoly anyagi kárral jár, és ugyanakkor egyes területek kiesnek a szolgáltatásból. Így felmerül a lehetősége annak, hogy rövidebb ideig - néhány napig, néhány hétig, vagy néhány hónapig - nem lesz elektromos áram. Amennyiben az előrejelzés nem következik be idejében, csak késve, akkor a helyreállítás több évig is eltarthat, még azokon a területeken is, amiket az elektromos kisülések nyomán támadt tüzek nem pusztítanak el. A felvetés, a gond egyáltalán nem elméleti, egy 1989-es napkitörés például Kanadában az egész Quebec tartomány áramellátását tönkretette, és hat millió ember maradt áram nélkül kilenc órán keresztül. Az Egyesült Államok nagy területű elektromos hálózatában már több alkalommal is támadt probléma emiatt, a legsúlyosabb formában 1859-ben, 1921-ben, 1989-ben és 2003-ban jelentkezett. Nagyobb mértékben, a közeljövőben ránk is ugyanez várhat. Igen elterjedt az a vélemény, hogy 2012, vagy 2013 egy hatalmas napkitörés éve lesz. Ha szemlét tartunk a környezetünkben, és számba vesszük, hogy mi minden működik elektromossággal, kiderül, hogy mennyire a villamoshálózat rabjai vagyunk! Szinte elképzelhetetlen, hogy Budapestet csak 1893-ban villamosították, majd ezt követték a vidéki nagyvárosok, és a magyar falvak villamosítása csak 1963-ban fejeződött be! Így léteznek még közöttünk olyanok - például én is - akik már éltek áram nélküli világban. Akármilyen hihetetlen, így is lehet létezni, bár nem olyan kényelmes, és kellemes, mint a mi kis villamosított világunkban élni. A sci-finek álcázott rémfilmek szerint a jövőben, ha nincsen áram, akkor vége a civilizációnak, az emberek egymást gyilkolják a megmaradt anyagi javakért, élelemért, vízért, üzemanyagért. Szinte beleégetik az emberek tudatába, hogy az áram nélküli élet egyenlő a megsemmisüléssel. Lehet, hogy ezeknek a filmeknek az elkészítése jó üzlet, mert tódulnak a nézők, hogy a kényelmes székekben ülve jót borzongjanak a vérgőzös eseményeken, azonban ezeknek a filmeknek az üzenetét azért ne tegyük a magunkévá! Az "állam szerető atyai gondoskodása" elfelejtendő álomból is legjobb, ha mi hamarabb felébredünk, mert ez még a hibátlan áramszolgáltatás esetén sem működik. Ahhoz, hogy ne süllyedjünk vissza a kőkorszakba, egy primitív világba, ahol a túlélés csak a fizikai erő kérdése, bátran szembe kell néznie mindenkinek ezzel a lehetőséggel. Tennie kell érte, hogy az együttműködés ma szokatlan, de lehetséges módját megtalálja. Itt nem csak arra gondolok, hogy a GPS helyett ismerje a térképet, tudja használni az iránytűt, és ne omoljon össze lelkileg, ha nem működik az okostelefonja. Követeljük meg a lakosaiért felelős önkormányzatoktól, az egyes vállalkozásoktól - különös tekintettel az energiaszolgáltatókra, egyéb közszolgáltató vállatokra, és az atomerőművekre - a magán szektortól, és saját magunktól, hogy a napviharok fogadására mindannyian felkészüljünk. Legyen meg az akciótervünk ennek az időszaknak a kezelésére, ne törjön ki az általános fejetlenség. Különösen fontos az állami és a magáncégek együttműködése mind a vészhelyzeti tervezésben, mind a szükséges beavatkozások idején. Áramellátás hiányában számos, a mindennapi élethez szükséges szolgáltatás a jelenlegi formában nem lesz elérhető. Ma, amikor állandó információ áradatban élünk, nehéz elképzelni, hogy nincsen televízió, rádió, nem jelennek meg az újságok, mert nem működnek áram nélkül a nyomdagépek, a számítógépek - amiken a cikkeket írják és továbbítják -. Így aztán nem tudjuk, hogy mi történik a világban, mikorra várható az áramszünet vége. Hosszabb áramszünet esetén esetleg előveszik majd a múzeumokból a régi nyomdagépeket, és újság helyett plakátokon, falragaszokon tájékoztatják a lakosságot a szükséges dolgokról. Amikor az 1980-as években a Fővárosi Tanács nyomdájánál dolgoztam, az egyik üzemben még el voltak raktározva a régi, mechanikus nyomdagépek ilyen célokra /például háborús áramszünet esetére, tájékoztató plakátokat és élelmiszerjegyeket nyomtatni/. Ma már a vállalat nincsen meg. Nem tudom, hogy mi lett az ilyen célra tartogatott régi nyomdagépekkel, de a katasztrófavédelem remélhetőleg tudja, hogyan kell áram nélkül tájékoztatni, vagy ha eddig nem tette, akkor sürgősen elkezd felkészülni rá. Mi majd ebben a helyzetben csak annyit tehetünk, hogy időnként elsétálunk a központi helyekre, az önkormányzatokhoz, ahová várhatóan kikerülnek a hirdetmények. Legyen otthon olyan rádiókészülékünk, amelyik elektromos áram nélkül is működik, elemmel, vagy kézi feltöltéssel, hogy képesek legyünk fogni, ha saját áramellátással rendelkező rádióadón kapunk tájékoztatást a jelenlegi, és a várható helyzetről.