Azt, hogy te most a szabadság megtestesítője vagy, és ahogy ezt egyre jobban képes leszel megélni magadban, úgy táplálod ezzel az édes gyümölccsel a világodat. Ez a világ most megtanulja, hogy mi van az illúzión túl, és te leszel az, aki ezt képes leszel megmutatni; mert önmagadban mögé tudsz a vastag bársonyfüggönynek tekinteni. Mert az igazságod, ami aztán örökre szabaddá tesz téged, ott kopogtat benned. Engedd be magadba, és utána nem kell semmit tenned a külvilágban, minden ehhez fog igazodni. Merj szabad lenni; soha senki a szabadságodat nem veheti el, ha erre te nem adsz neki engedélyt. Aki más szabadságát erővel elveszi, valójában önmagát zárja ketrecbe – ezt nem nehéz belátni. Mert azt a rabot fogva kell tartani, nem lehet mellőle mozdulni, állandó őrséget kell mellette fenntartani; a fogvatartónak egy pillanat nyugta sincs. Nézd meg, mennyit zaklatnak azok az erők, akik nem akarják, hogy szabad légy! Mennyi munka, mennyi papír, mennyi energia! De te bátor vagy és bölcs, és nem szállsz szembe velük; csak elengeded a rácsokat. Te mozdulatlan vagy, míg ők meg sem állnak – nem látod ezt, picim? Neked nincs más dolgod, mint önmagadban mindent életre hívni amiről beszéltem, és amit valóban ott érzel; és mindeközben várni. Nem rázod a rácsokat, hanem amelyiket tudod, elengeded; és szép lassan – ahogy önmagadban egyre erőteljesebben képes vagy megérezni, hogy szabad vagy – meg fogod látni a nyitott ajtót, mert már nem azzal leszel elfoglalva, hogy hajlítgatod és rázod a rácsokat, hanem alaposan szemügyre tudod venni ezt a kalitkát. És akkor nincs más dolgod, mint huss! – kirepülni onnan. Mert addigra a börtönőrök egyrészt már nagyon elfáradnak az állandó őrizetben, másrészt azt látják nagyon régóta, bár a tekinteted tüzes és élénk, hogy nem mozdulsz; nem vagy számukra „veszélyes”. S tudnod kell, ők valójában nincsenek a tekintetben, ahogy most gondolod, hidd el, a te energiád táplálta őket! Mert amíg nyomod az ajtót belülről, kívülről is lesz egy erő, ami meg feléd nyomja azt, hogy nehogy hasra vágódj. Engedd el, és akkor megszűnik az ellenerő. És az elengedés sohasem az erőtlenség, épp ellenkezőleg: mindig az erő jele. Nagyon sokan kérdeztetek erről, és a magam módján ezt a választ tudom nektek adni: ti szabadok vagytok, de még ezt nem vettétek észre! Nektek kinyílt a kalitkaajtó, de még nem láttátok meg. Érett, mézédes gyümölccsé nemesedtetek, de még ezt nem hiszitek el magatokról. Ti vagytok a legősibb fa, de elhitették veletek, hogy ez nincs így. És mindenhol ott vagytok egységben, de még ezt nem éltétek meg, megfogva egymás kezét minden falon, függönyön és elétek vetített illúzión túl. Áldás van rajtatok, drágáim, egy olyan csodálatos éteri energiát képviseltek most a földön, ami majd egyszer fénybe borít mindent. Ne engedjétek, hogy ezt a csodás fényt leplekkel letakarják, elvéve a fényerejét. Amit belül érzel, az mindig igaz. A hazudozók onnan ismerszenek meg, hogy a hazugságaik nélküled nem élnek meg, így van? De a te igazságod, az mindentől függetlenül világított hosszú időn át; s ezt mutatta meg neked ez a pokoli osztály. És akárki akármit mond ebben az osztályban rólad, te már tudod: ki fogsz lépni ennek az osztálynak az ajtaján, magad mögött hagyva azt a zsibongó gyerekhadat, és átlépsz az egyetemre, mert te ezt már szabadon megteheted. S hogy ez mit jelent a gyakorlatban, azt te már pontosan tudod; mint ahogy azt is mind tudtad, amiket én most mondtam neked. Mert csak egy kis megerősítést szerettetek volna mindannyian, egy kis visszaigazolást arról, hogy „lehetséges, igaz, amit érzek?” És mi azt mondjuk neked – mi, akik mindazt, amit megéltek, egy teljesen más perspektívából látunk –, hogy igen, igaz. Áldottak vagytok, erősek vagytok, és sokakat fogtok táplálni a szabadság gyümölcsével. Legyetek azok, akik valójában vagytok, és akkor soha senki és semmi kívülről nem hathat rátok, és soha többet nem zárhat kalitkába – titeket, a levegő büszke és dicső urait.